PROJEKTBlog

Projekt alapú gondolkodás vállalkozások cégvezetői számára. Egyszerű projektmenedzsment, tippek és trükkök a mindennapokra.

Ne a tünetet kezeld!

2015.04.19. 12:19 BozsárG

Számos definíció létezik a „projekt”-re.

Ezek között  van,ami úgy fogalmaz, hogy a projekt azért jön létre, mert van egy probléma, amit meg kell oldani: a jelenlegi, nem megfelelő  állapotból el kéne jutni a kívánatos állapotba.

Sok projektnél kérdéses, hogy a valós problémát oldjuk-e meg.  Vagy csak egy tünetet kezelünk, az első eszünkbe jutott „megoldással”? Felderítjük-e szisztematikusan a látható, érezhető tünetek alapvető, kiváltó okát vagy okait?

A vállalkozásoknál sok értekezlet azért jön létre, mert „van itt egy probléma, amit meg kéne oldanunk”. Elhangzik a kérdés: mi a helyzet?  A válaszok, amiket megfogalmaznak  egymásra licitálva a dominánsabb, hangosabb résztvevők, tartalmaznak tüneteket,  hibáztatásokat, megoldási javaslatokat, (feltételezett) okokat, egyedi eseteket, magyarázatokat, és lehetne tovább sorolni... Az értekezlet vége felé pedig kiragadnak egy "megoldást", és indítanak erre egy projektet...

Ugyanez a helyzet, amikor projekt közben merül fel valami probléma. Nem a megfelelő módon, ütemterv szerint, vagy tartalommal megy a projekt, és ezért kezdünk neki a „problémamegoldás”-nak.

Strukturált, kreatív, és ezért hatékony problémamegoldó folyamat a legritkább esetben jön létre. Sokkal inkább parttalan vita, hiányos, egyoldalú nézőpontok hangoztatása, szűk területen való gondolkodás, hagyományos megoldások sorolása. Már azt is másképpen látjuk, mi a probléma, és ebben sem egyezünk meg. Így van aki erre, van, aki arra keres „megoldást”. Kitalálunk valamit, összevissza haladva, majd találomra döntést hozunk arról, mit fogunk tenni. Vajon az a „megoldás”, ami így indul, sikeres lesz-e valóban?

 

Ehelyett mit lehet tenni?

Első javaslat – a folyamatról:

Problémamegoldó folyamataink egyik hibája, hogy együtt, keveredve jelenik meg benne a kreatív, ötletgeneráló lépés és az ötletek értékelése. Az első folyamat csapongást, fantáziát, jobb agyféltekés gondolkodást, inspirációt kíván, míg a második bal agyféltekés, rendszerezett, logikus, kritikus gondolkodást. Ha ezt a kettőt nem választjuk szét időben, egyik sem  tud kibontakozni igazán.

Amikor szabályozott kreatív problémamegoldási módszereket használunk,

  •          meghatározott fázissorrendben haladunk,
  •          megfelelő módszerekkel, eszközökkel felszínre hozzuk a kreativitást (mindkét agyféltekénket használva), és
  •          minden szempontot, ötletet, információt felhasználva, bevonva az érintetteket,

sokkal jobb eredményre jutunk.

Sok csoportosan használható módszer áll rendelkezésünkre[1], hogy végigvigyünk egy teljes problémamegoldó folyamatot:

  1.        a sok tünetből, probléma halmazból kiválasztani a fókuszt, amivel dolgozunk,
  2.        kreatív ötletgenerálást, majd
  3.        az ötletek értékelését és a megoldás kiválasztását.

 

Második javaslat – a résztvevőkről:

A másik tényező, ami nagyban befolyásolja a problémamegoldás folyamatát és a döntéshozatalt, a döntéshozó csoport összetétele és működése. Érdekek, hatalmi harcok, személyes ellentétek zavarják a tisztánlátást, és azt,  hogy arról beszéljünk, ami a valós probléma és optimális megoldása. Ez teljesen természetes emberi dolog, de a  problémamegoldó folyamatot keretek között tartva,  csoportos módszereket szakértő módon használva ez is kiiktatható.

A problémamegoldó módszerek technikái biztosítják, hogy a folyamatban minden résztvevő azonos intenzitással, nyíltsággal járulhat hozzá az okok és megoldás kereséséhez. Hol egy csendben végzendő feladattal, hol névtelen kártyára írt javaslatok begyűjtésével, hol kisebb csoportokban való beszélgetésekkel lehet ezt megoldani. De minden eszköznél fontos egy megfelelő facilitátor, moderátor jelenléte, aki gondoskodik a szabályok betartásáról és a technikák helyes alkalmazásáról.

Az sem mindegy, hogy kiket hívunk be a problémamegoldó folyamatba: szakértőket, stakeholdereket (érintetteket), a projekt célcsoportjának képviselőit, a projektben dolgozó különböző szakmák / szervezeti egységek képviselőit, stb.. Ennek felmérése és a résztvevői kör meghatározása is a facilitátor feladata.

Probléma felmerülésekor hajlamos a projektmenedzser vagy egyedül, vagy egy-két szakembert megkérdezve dönteni a megoldásról, azt feltételezve, hogy így gyorsabb, és a különböző szakemberek úgyis nehezen értenének szót. A csoportos technikák éppen azt segítik, hogy együtt gondolkozva, dolgozva közös nevezőre jussanak a résztvevők, függetlenül szakmájuktól, pozíciójuktól, személyiségüktől.

[1] Kaszás György: Gondolkodjunk, mert vagyunk! (HVG Kiadó, 2011.)

Szólj hozzá!

Címkék: gondolkodás tervezés megbeszélés kreativitás problémamegoldás egyuttmukodes haladó tippek projektcélok érintettek

A bejegyzés trackback címe:

https://projektmenedzsment.blog.hu/api/trackback/id/tr157380288

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása